vasárnap, szeptember 27, 2009

halk pendülés

Van, hogy hiába is kérdezik, miért. Az embert csupán a szíve viszi oda, ahova. Teljesen spontánul.

"Lehet-e bátrabb a vitéz,
ki szakadék tátongó szurdokában,

kövek lezúduló özöne alatt is

önnön testével védte

a megbukott jövőt?"


Nincsenek megjegyzések: