restanciák

Kintre tartozom még egy magánénekes meg egy érettségi talis írással. Ami késik az jön, nyilván:).
Bent meg rengeteg minden történik, de itt kár csépelni rá a szót. Beszéljen végre a valóság, a tettek, meg a nemtettek. Azt hiszem, én mindent megtettem.
Fecsegjen hát a felszín, hallgasson a mély. Őröljön az idő kereke.

szeszélyveszély

Már régóta figyelem ezt itt, most már ki kell írnom magamból. Két szeszélyes természet összetalálkozik. Három dolog történhet:

Ha az egyik rossz, a másik jó passzban van, egymásra sem hederítenek.

Ha mindketten hullámvasútjuk alján vannak, utálatos, sokszor keresetlen szavakkal szidják egymást. Először egymásnak. Aztán barátaiknak, hogy kívülről is önigazolást nyerjenek.

És végül, ha mindkét hangulatember rózsaszín felhőkben száll, akkor a 2. pont ellenkezője történik. Szendén, mosolyogva, nyájasan (számomra nyálasan) turbékolnak, bókolgatnak egymásnak, és ugye minden happy. (Ilyen tiszavirág-életű műboldogságot!)

Engem ez az egész visszataszít, főleg a legutolsó eset. Ha legközelebb valamelyik a másikat szidja nekem, szó nélkül oda fogom tartani a görbe tükröt.

Szeszélyveszély.

Jakobovics

A jó öreg Árpi bá hihetetlenül magas szakmai tudású hegedűs, és ezt jól át is tudja adni. A vele együtt töltött hosszú évek alatt erre döbbenek rá újra meg újra. Meg újra. Most éppen a ma esti próbán. Remek vonótechnikai, intonációs, és műmegformálási tanácsok.

Pedig kevés olyan ember van, akinek feltétel nélkül iszom a szavait.

rövidhét

Szerda este indul a felnőtt szimfonikus, így idő előtt jövök haza, hogy hódolhassak ennek a hobbimamunkámnak. Ja, és érzem: csapataim az összes fronton kemény harcban, de győzelemre állnak;).

majdnem? majd nem?

A hetet makulátlannak szerettem volna, a dereka felé mégis félrecsúsztam.
Egyes területeken eddig is óriási a visszavonulás. De még nagyobb kell (különben csak bajt okozok).
Nagy a türelem, mégis még nagyobb kell.
Még mindig fel-fel bukkan a "mindent azonnal" maximalizmusom, végképp száműzni kell.
Rögös az út, a cél ugyanaz.