Letorkol, bevádol, ágyúval lövi az önbizalmad, kinyom, lenyom, elrontja a kedved. A hirtelen harag. Egy félreértés miatt. Visszavágnál, de a piszkozatoknál megállsz, úgyis tudod: az egész csak olaj lenne a tűzre. Amit nem te gyújtottál, mégis megéget. Aztán nem kér elnézést. Mert ugye ő, a tűz, honnan tudná, hogy megéget? Szerintem még azt sem tudja, mikor melenget.
Ilyen felütéssel indult az eheti csütörtök esti placebo-séta. A legvalószínűbb útvonalon, a találkozás reményteljes, mégis valószínűltlen (és egyre valószínűtlenebb) gondolatával. Ennyi jár meg most. Talán jogosan.
Amúgy meg oda megy az ember, ahol törődést adhat és kaphat. Egyszerű szabály, ami előbb-utóbb érvényre jut. Így vagy úgy.
Éljen Chris Rea és a Winter Song.
Ilyen felütéssel indult az eheti csütörtök esti placebo-séta. A legvalószínűbb útvonalon, a találkozás reményteljes, mégis valószínűltlen (és egyre valószínűtlenebb) gondolatával. Ennyi jár meg most. Talán jogosan.
Amúgy meg oda megy az ember, ahol törődést adhat és kaphat. Egyszerű szabály, ami előbb-utóbb érvényre jut. Így vagy úgy.
Éljen Chris Rea és a Winter Song.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése