egyszer lent

Megpróbáltam békében, fájó, de igaz és őszinte szavakkal. Csöndben.

Szemben ott állt egy fal (csak a karcolgatásáig jutottam). Mögüle harsányan ordibált az érzéketlenség, a hatalmi gőg és a flegmaság.
De mindezek mögött éreztem a félelmet (minden negatív érzés eredője). Mellette némi elfojtott bűntudatot, bizonytalanságot és lelkiismeret-furdalást.

Kint Finnországban olvastam egy jó idézetet. Pontosan már nem tudom visszaadni, de valahogy így szólt: ha épp hegynek felfelé mész, és látsz valakit lefelé gurulni, segíts neki, légy vele megértő és udvarias. Lehet, hogy majd még találkoztok. Fordított szereposztásban.