Rám köszön a váratlan esemény. Aztán álmodok egész éjszaka (önmagában furcsa). Gyönyörűt (ez még inkább, általában rosszat szoktam). Ráadásul tényleg az az álmom, nem csak éjszaka. Egy olyan jövőverzió, amit azért mégis tilos lenne hagyni elvetélni.
Az ébredés persze keserű, a valóság rémálom: egész éjszakás látomásom főszereplője számomra két lábon járó élőhalott. Így se sikerül elfogadni, de megkönnyíti. Az nem ő. Nem is lehet ő.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése