a baráthság vége

Lezárulni látszik számomra az első (reméljük nem az utolsó) magánénekes korszak. Ennek persze vannak hivatalos, meg nem hivatalos okai.

Bizonyos (ha nem döntő) mértékben mindenképpen az érdekellentétekkel tarkított igazgatóválasztás, ill. az azt követő hatalmi gőg közvetett áldozatának érzem magam. Legalább nem vagyok egyedül, mert egy szőke kislányt év elején, váratlanul, és olybá tűnik, akarata ellenére kivettek zongoráról.

És valószínűleg a Ditkének sem tudom teljesíteni, amit ígértem. Sajnálom ezt is.

Ha majd leülepedett az eset, irogatnék erről bővebben is. Mégiscsak 9 év…